Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki úgy van vele, hogy ha anyagi lehetősége lehetővé teszi, akkor lecseréli a környezetében mindazt, ami már elavult, kicsi vagy nem praktikus. Én nem így gondolkodok, nagyon ragaszkodok a régi és megszokott dolgaimhoz. Ha szüleim nincsenek, akkor talán még televízióból is a legelső színes televíziómat nézném és a kazettás magnómat hallgatnám. Én annyira szeretem a megszokott dolgaimat, hogy barátaim nagy megrökönyödésére még ma is a legelső autómmal járok, mely húsz éve sem a gyártósorról gurult le megvásárlásomkor. Persze ez a ragaszkodás a lakásomon is meglátszik. Minden úgy van, mint ahogyan azt rám hagyták szeretett nagyszüleim, a bútorokat csupán a festések idejére mozdítottuk el. Ebben a régi lakásban éldegélek egyedül, a bútorok történetét pedig kitűnően ismerem, hiszen egyiket sem volt egyszerű megvásárolni nagyszüleimnek. Kedvencem a rusztikus konyhabútor, melynek polcait nagyapám saját maga készítette el felesége elképzeléseinek megfelelően.