Ki nem mondott megegyezés a férjem és köztem, hogy a benti munka az enyém, a lakáson kívüli pedig az övé. A házimunka tehát hagyományosan asszonyi feladat, a kerti és a ház körüli pedig férfi. Így, amikor az első galambpárt már a sokadik követte, a férjemre hárult az elűzésük feladata. Mivel már többszöri egyéni próbálkozása után sem költöztek át máshova, a galambpiszok csak gyűlt és gyűlt a háztetőn és az erkélyeken. A felső szinten több helyen ki sem lehetett már menni az állandó rikácsolásuktól és a temérdek piszoktól. Míg én tévét nézhettem a munkám végén, férjemnek állandó küzdelem volt a feladata. Ezt megunva profi galambriasztó szakembert hívtam. Ő egy nap alatt felszerelte a riasztó tüskéket és a művarjút a házra. Ráadásul a sok piszkot is kitakarította a csatornák közeléből. Immáron mi lehetünk ismét az erkélyeken. A család minden tagja szívesen ül ki egy kis beszélgetésre vagy teázásra. A galambok pedig azóta meg sem próbálnak leszállni nálunk. Úgy látom, a szomszédos házat vették célba.